Jutalom vagy kimerülés? Az üzleti utazások ellentmondásos valósága

A Seat2B Podcast legújabb adásában Jeckel Eszter executive és business coach segít új megvilágításba helyezni az üzleti utak mögött húzódó emberi tényezőket. A beszélgetés során olyan mély és gyakran tabunak számító témák kerülnek elő, mint a kiégés, a szerepváltások nehézségei, a visszatérés lelki ára vagy az, hogy mi történik, ha „működik nélkülünk” a család – vagy épp a cég.

A kiégés meglepően hétköznapi arca

Sokan a kiégést extrém túlterheltséghez vagy szenvedélyvesztéshez kötik, pedig az első jelek sokkal hétköznapibbak: egyre nehezebb útnak indulni, nő a fáradtságérzet, csökken a hatékonyság. Jeckel Eszter háromfázisú kiégés modellje alapján az első szakaszban csak apró nehézségek mutatkoznak – például nehezebben csomagolunk vagy egyre nyűgösebbé válik a reptéri várakozás. Ha nem figyelünk oda, ezekből gyorsan súlyosabb pszichés és fizikai tünetek alakulhatnak ki.

Extrovertált vagy introvertált? Nem mindegy, hogyan utazunk

Az emberek különbözőképpen dolgozzák fel az utazással járó ingereket. Míg egy extrovertált vezetőt feldobhat a folyamatos interakció, egy introvertált számára ugyanez kimerítő lehet. Az utazás ilyenkor nem kikapcsolódás, hanem állandó energiaszivárgás. És bár az introvertált vezető talán örül a csendes szállodai estének, a napközbeni intenzív kapcsolódás így is túlterhelheti.

Otthon is, cégnél is kívülállóvá válni

A gyakori üzleti utak egyik kevésbé ismert következménye, hogy a vezetők kiszorulnak mind a céges, mind a családi dinamika rendszeréből. Amikor hosszabb idő után hazatérnek, azt tapasztalják: a család működött nélkülük is. Hasonló a helyzet a munkahelyen – a rendszer haladt tovább, nélkülük hoztak döntéseket, kialakultak új kapcsolatok. Ez az élmény komoly belső konfliktust, önértékelési zavarokat is előidézhet.

Jutalom vagy kényszer? Az utazás, mint státuszszimbólum

Az üzleti utakat sok cégnél bónuszként, jutalomként kommunikálják – ám a valóság ennél árnyaltabb. A munkáltató elismerésként küldi ki a kollégát, míg a munkavállaló sokszor inkább teherként, elvárásként éli meg az utazást. Kialakul egy paradox helyzet: miközben a „kiválasztott” státusz presztízst jelent, maga az élmény egyre nagyobb stresszforrássá válik. A különutak kasztrendszert teremtenek – mindkét oldalról veszteségekkel.

Generációs szakadék: ki hogyan viseli az utazást?

Az X generáció tagjai gyakran szorongással, stresszel reagálnak az utazásra – részben a határokhoz, szabályokhoz való kötődés, részben a családi felelősségek miatt. A fiatalabb generációk – például a Z-sek – sokkal rugalmasabban kezelik az utazást, természetesnek veszik a határátlépést, az angol nyelvhasználatot és a gyors környezetváltást. Ez nem azt jelenti, hogy náluk nincs stressz – csak másképp reagálnak rá.

Home office: áldás vagy újabb stresszforrás?

A COVID után a home office beépült a munkavállalói elvárások közé – de nem mindenkinek való. Míg az introvertáltak számára nyugalmat és kontrollt jelent, az extrovertáltak elszigetelődnek benne. A határok elmosódása – „mikor dolgozom és mikor pihenek?” – újabb kiégési pontokat teremt. Külön érdekesség, hogy a nők gyakrabban „töltik ki” az otthoni időt házimunkával, ami láthatatlanul, de jelentősen növeli a mentális terhelést.

Mit tehet a munkáltató a kiégés megelőzéséért?

A legfontosabb: odafigyelés. A vezetőnek nem kell pszichológusnak lennie, de észre kell vennie, ha egy kolléga megváltozik. Egy korábban pontos, precíz munkavállaló hirtelen hibázni kezd, csúszik, elfelejt dolgokat? Lehet, hogy nem a motivációja, hanem az energiaszintje fogyott el. Eszter szerint egyre több cég nyit a wellbeing programok, coaching és pszichológiai támogatás felé – de ez még mindig nem általános.

Mit tehet az utaztató cég?

A beszélgetés során felmerül, hogy egy üzleti utaztató partner is sokat tehet az utas mentális jóllétéért. Egy részletes „utazói profil” segíthet személyre szabni az élményt: legyen szó vegetáriánus menüről, csatlakozási idők optimalizálásáról vagy kényelmes ülőhelyről. Eszter szerint akár stresszpont-kártyák is segíthetnének a váratlan helyzetek kezelésében. A cél: az utazás ne legyen plusz stresszforrás, hanem egy jól menedzselt, kiszámítható élmény.

Tudatosítás, mint kiút

Az epizód végső tanulsága, hogy az első lépés mindig a tudatosítás. A kiégés nem gyengeség, hanem egy folyamat, amely megelőzhető – ha időben felismerjük. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy beszéljünk róla. Munkáltatóként, utaztatóként, munkavállalóként. A legnagyobb luxus ma nem a business class, hanem az, ha van időnk magunkkal foglalkozni – és van, aki figyel ránk.

Ha nem szeretne lemaradni a következő podcast epizódokról, iratkozzon fel a Weco-Travel Hungary youtube csatornájára!